Az 1966-os Le Mans-i 24 órás verseny az autóversenyzés történetének egyik legikonikusabb pillanata: a Ford négyéves, szisztematikus fejlesztőmunka után végre megtörte a Ferrari dominanciáját, és az első három helyet söpörte be a GT40 MKII-vel. Ennek a diadalnak nem csupán sportszakmai, hanem szimbolikus tétje is volt — Henry Ford II személyesen bosszulta meg azt, hogy a Ferrari-felvásárlási tárgyalások néhány évvel korábban kudarcba fulladtak. A MKII-es változat a korábbi, kisebb motoros GT40-hez képest egy lényegesen erőszakosabb eszköz volt: a 7,0 literes V8-as motor közel 500 lóerőt termelt, és a Le Mans-i egyeneseken 320 km/h feletti sebességet is elért. Ez a teljesítmény komoly kihívást jelentett mind a versenyzőknek, mind a csapatoknak a kezelhetőség és a megbízhatóság szempontjából.
A Holman & Moody csapat az amerikai motorsport egyik meghatározó műhelye volt ebben a korszakban — főként NASCAR-háttérrel rendelkeztek, és a Ford gyári programjának egyik kulcsvállalkozójaként vettek részt a Le Mans-i projektben. Az #5-ös rajtszámú autót Ronnie Bucknum és Dick Hutcherson vezette. Bucknum korábban Formula–1-es tapasztalatokat is szerzett a Honda csapatnál, míg Hutcherson a NASCAR-pályákon bizonyított. Kettejük kombinációja jellegzetes képet mutatott arról, hogyan vegyítette a Ford az európai és az amerikai versenysportból érkező tehetségeket a Le Mans-i programban. Az #5-ös kocsi nem végzett a dobogón — a verseny rendkívül megterhelő körülményei között a kiesők száma is magas volt —, de a Holman & Moody csapat jelenléte önmagában is a program szélességét és komolyságát jelzi.
A Norev francia gyártóként régóta jelen van az 1:43-as méretarányú modellek piacán, és ez a méret különösen alkalmas arra, hogy egy versenyautó karakteres formáját kompakt méretben adja vissza. Az 1:43-as arány azt jelenti, hogy a GT40 — amely valóságban is rendkívül alacsony, alig egy méter magas versenyautó volt — a modellben körülbelül 10 centiméteres hosszban jelenik meg, így könnyen elfér egy vitrinpolcon, akár több autó egymás mellett is kiállítható. A GT40 MKII karakteres vonalai, a lapos tetővonal, a jellegzetes hátsó légterelők és a Holman & Moody-festés részletei ennél a méretaránynál is jól azonosíthatók. A modell nem nyitható, ami az 1:43-as kategóriában megszokott megoldás.
A Ford GT40 mint típus a hatvanas évek közepének egyik legjelentősebb versenyautója, amelynek tervezésében Colin Chapman csapata és a Ford Advanced Vehicles is részt vett. Összesen négy egymást követő Le Mans-győzelmet arattak a GT40-esek 1966 és 1969 között, ami egyedülálló sorozat a márka történetében. A MKII-es változatot elsősorban az amerikai erőátviteli megoldások és a nagyobb hengerűrtartalom különböztette meg az eredeti, Ford–Cosworth motorral tervezett prototípusoktól. Ez a Norev 1:43 modell tehát egy konkrét, történelmileg azonosítható pillanatot rögzít: az 1966-os Le Mans-t, amelyen a Ford végre bebizonyította, hogy az amerikai ipar képes megverni Európa legjobb versenyistállóját a saját pályáján.