A Porsche 911 Targa neve egy olasz szóból ered: a „targa" pajzsot jelent, és közvetlenül a Targa Florio szicíliai hegyiversenyre utal, amelyen a Porsche gyár a hatvanas évektől rendszeresen indult. Az elnevezés nem volt véletlen: Stuttgart tudatosan kapcsolta a névre az autót ahhoz a versenyörökséghez, amely a márka identitásának alapját képezte. Maga a Targa karosszériaváltozat 1967-ben debütált, és egy egészen sajátos megoldást kínált: a tető középső szakasza kivehető volt, miközben egy masszív, rozsdamentes acélból készült B-oszlop — a jellegzetes „Targa-rúd" — megtartotta a karosszéria merevségét. Ez a konstrukció akkoriban az Egyesült Államokban várható biztonsági előírásokra adott előzetes válaszként is értelmezhető volt, ahol úgy látszott, hogy a teljesen nyitott tetejű autókat hamarosan betilthatják. A Targa így egyszerre volt kabrió és kupé, anélkül hogy bármelyik kategória kompromisszumait teljesen magára vállalta volna.
Az 1969-es modellév különösen fontos mérföldkő a 911-es történetében. Ebben az évben vezette be a Porsche a hosszabb tengelytávú karosszériát, ami az előző generációhoz képest stabilabb menetstabilitást és jobb kezelhetőséget eredményezett — ez a változtatás a korai 911-esek egyik leggyakrabban emlegetett fejlesztési lépése. A motor hátul helyezkedett el, léghűtéses, bokszerkivitelű hathengeresként, amely a Targa változatban is ugyanolyan formában dolgozott, mint a kupéban. A hatvanas évek végén a 911-es sorozat motorjainak teljesítménye változattól függően nagyjából 110 és 160 LE között mozgott, és a Porsche folyamatosan finomított az erőátvitelen, a felfüggesztésen és a futóművön. Az 1969-es Targa tehát nem egy statikus pillanatfelvétel, hanem egy folyamatosan fejlődő modellcsalád érett, de még korai szakaszát képviseli.
A Norev francia modellgyártó cég az 1:43-as méretarányban régóta otthonosan mozog az európai klasszikusok világában, és a korai Porsche-modellek ábrázolásában különösen gondos munkát végez. Ez a rézvörös színű modell az 1969-es Targa jellegzetes vonalait hozza: a széles Targa-rudat, a hátsó üvegfelületet és a kupéhoz képest eltérő tetőprofilt egyaránt felismerhető formában. Az 1:43-as méretarány a gyűjtői modellek egyik legelterjedtebb és legpraktikusabb formátuma — egy ilyen modell hossza általában 9–10 centiméter körül alakul, ami vitrinben, polcon vagy íróasztalon egyaránt jól mutat, és könnyen elhelyezhető más, azonos méretarányú darabok mellett is. A leírás szerint a modell nem nyitható, ami az ilyen méretarányban megszokott: a részletgazdagság a külső megjelenítésre koncentrál.
A rézvörös szín a korai 911-esek palettáján valóban szerepelt, és az akkori Porsche-kínálatban a meleg, telített barnásvörös árnyalatok az autó organikus, domború vonalaival különösen jól érvényesültek. Ez a szín nem a feltűnős sportautó-piros, hanem egy visszafogottabb, melegebb tónus, amely az autó formájának részleteit — a Targa-rúd ívét, a csomagtartófedél lekerekítését, a sárvédők domborulatát — jobban kirajzolja, mint egy élénkebb, telítettebb szín. Aki a korai Porsche 911-es szériát gyűjti, annak az 1969-es Targa egy olyan változatot képvisel, amely mind formatervtörténeti, mind fejlesztéstörténeti szempontból indokolt helyet foglal el a gyűjteményben.
Minden 20.000 - 30.000 Ft közötti rendeléshez választható ajándék | 30.000 Ft feletti rendelésed ingyenesen szállítjuk csomagautomatába. 
