A Porsche 911 Targa neve egy olasz szóból ered: a „targa" pajzsot, táblát jelent, és a Targa Florio szicíliai versenysorozatra utal, amelyen a Porsche gyár számtalan sikert aratott. Az elnevezés 1967-ben jelent meg először, amikor a stuttgarti gyár egy egészen sajátos megoldással reagált az amerikai biztonsági előírások várható szigorodására: ahelyett, hogy hagyományos kabrioletet épített volna, egy masszív, rozsdamentes acélból készült biztonsági ívet iktatott a karosszériába, amely mögött a hátsó ablak és az ívesen kialakított tetőrész eltávolítható volt. Ez a megoldás nemcsak a karosszéria merevségét őrizte meg, hanem egy teljesen új, azonnal felismerhető sziluettet is teremtett.
Az 1969-es Porsche 911 Targa az első generációs 911-es széria érett, letisztult változatát képviseli. Ekkorra a típus már túl volt kezdeti gyermekbetegségein — köztük a korai példányok hírhedt farforgási hajlamán, amelyet a gyár fokozatosan korrigált a tengelytáv növelésével és a futómű finomhangolásával. A hatvanas évek végére a 911-es egy megbízható, ugyanakkor élénk karakterű sportautóvá érett, amelyet léghűtéses, hátul elhelyezett bokszermotorja tett egyedivé. A Targa-kivitel különösen népszerű volt az Egyesült Államokban, ahol a nyitott tetős élményt sokan kedvelték, de a kabriolet szerkezeti kompromisszumait kevésbé. A széria gyártása az évtizedek során folyamatosan fejlődött, a Targa-karosszéria pedig annyira ikonikus lett, hogy a Porsche a mai napig használja ezt az elnevezést és a jellegzetes acélíves megoldást.
A Norev francia modellgyártó régóta ismert arról, hogy a klasszikus európai autókat különös gonddal dolgozza fel 1:43-as méretarányban. Ez a méretarány a gyűjtői modellek egyik legelterjedtebb kategóriája: egy ilyen modell hossza jellemzően 9–10 centiméter körül alakul, így könnyen elfér egy vitrinpolcon, egy íróasztalon vagy akár egy autós témájú gyűjtemény sorozatában anélkül, hogy sok helyet foglalna. Az 1:43-as skála emellett kellő méret ahhoz, hogy a jellegzetes formai részletek — a Targa jellegzetes acélíve, a széles C-oszlop, a lekerekített farszekció és a karakteres első lámpacsoportok — felismerhetően megjelenjenek a modellen. A zöld fényezés egyébként nem véletlenszerű választás: a hatvanas-hetvenes évek fordulóján a zöld árnyalatok, köztük az élénk irlandi zöld és az olívosabb tónusok, igen divatosak voltak a kor sportautóin, és a Porsche kínálatában is szerepeltek ilyen színek.
Ez a Norev 1:43 Porsche 911 Targa (1969) modell nem nyitható — az ajtók, a motorháztető és a csomagtartó rögzített helyzetben marad —, ami jellemző az ebben a méretkategóriában készülő, elsősorban vitrinbe szánt darabokra. A hangsúly a külső megjelenésen és a formai hűségen van. Azoknak a gyűjtőknek ajánlható, akik a Porsche márka korai korszakát, a hatvanas évek végének tervezési szemléletét vagy éppen a Targa-karosszéria egyedi megjelenését szeretnék egy kompakt, esztétikus modell formájában megőrizni a gyűjteményükben.